Pető István

Mezőkövesd, 1955

A művészről

Ernyedt formák, megfeszülő indák kontrasztja, szélben lebegő, hervadó virágkelyhek a legfőbb motívumai Pető István festészetének. Gesztusok, melyeket mélyből feltörő érzelmek sugallnak, és vetítenek a vászonra. Formák, melyek szabad, ugyanakkor feszültséggel telt kompozíciókat teremtenek. Műveit nézve, az az érzésünk támadhat, mintha egy herbáriumot lapozgatnánk, mely lepréselt, halott virágokat őriz. Alkotásain a színek is az elmúlást hirdetik, az ősz koloritja köszön vissza művein: a „sárgálló zöldek”, a haldokló barnák, a fakó lilák, a tüzüket vesztett vörösök laza foltokat alkotnak képfelületein. A művész a természet, és a virágok elégiáját sűríti műveibe. Mindazonáltal mondanivalója soha nem narratív, a motívumok csak ürügyül szolgálnak az önkifejezéshez. Ezek a szenzitív alkotások a lírai absztrakció felől közelítik meg a természetábrázolást. Pető István számára az alkotás mágikus cselekvés, mely felszabadítja és kizökkenti a hétköznapi élet dimenziójából.

Pető István a szakmai alapokat Lenkey Zoltán grafikus és Máger Ágnes festő műtermében sajátította el. Az Iparművészeti Főiskolát, és később a párizsi École des Beaux-Arts műhelyeit szabad hallgatóként látogatta. 1984-ben Párizsban telepedett le, 1987-től a Maison des Artistes tagja. A festészeten kívül rézkarccal és litográfiával is foglalkozik. Pályája kezdetén még figurális műveket alkotott, egy indiai utazás hatására fordult az absztrakció felé. Az utazás és a természet állandó inspirációs forrást jelent számára. Legújabb képein az organikus formák dominálnak, melyek absztrakt írásjelekkel egészülnek ki.

Számos egyéni tárlaton mutatkozott be Budapesten (Fiatal Művészek Klubja, 1990; Octogon terem, 1993; Francia Intézet, 1995; Dorottya Galéria, 2005; AL Galéria Budapest, 2006), Párizsban (Galerie Saint-Paul, 1991; Galerie Regine Deschenes, 1992; Galerie Atlantide, 1995; Galerie Katryn Boudet, 2000 és 2001; Argentina Galerie Akié Arichi, 2005) és egyéb európai városokban (Galerie Promotion des Contemporains Belgium – Museo de Bellas Artes < Rene Brusau >; Galery Abt Stuttgart 2007).