31. Festményárverés2011. december 04. 18:00

Brassóban született német-magyar családban Mátis János néven. 1901-03 között a budapesti Iparművészeti Iskolában tanult, 1903-05 között a müncheni akadémia szobrásznövendéke. Ekkor vette fel nevelőapja, Teutsch Frigyes vezetéknevét. Münchenben nem kizárt, hogy kapcsolatba került az expresszionizmus vezető művészeivel. 1905-ben, épp a kulturálisan legforrongóbb időszakban utazott Párizsba. 1907-ben fél évig Berlinben élt, majd visszatért Brassóba. Az 1910-es évek végén a nemzetközi avantgárd folyóiratok által – Berlintől Bukarestig – szervezett kiállítások fontos résztvevőjévé vált. A folyóiratokban közölt reprodukciók és írások ismertté tették a nevét. Először 1907-ben állított ki Pesten a Nemzeti Szalon Őszi tárlatán. Majd 1910-ben és 1914-ben Brassóban a magyar-német művészek közös seregszemléjén. Amikor 1917-ben megnyílt a MA szerkesztőség termében Mattis-Teutsch önálló tárlata, már absztrakt alkotások teljes sorát vonultatta fel. „Kompozícióit, amelyeket mindannyiszor érzés, kifejezetten szubjektív beleélés motivál, a legmélyebbre túró lényegkeresés emeli föl” – jellemezte Kassák Lajos a kiállítás katalógusában. Az Érzetek című, majd az 1920-tól kezdődő Lelki virágok című képsorozatai érzések kivetülését, megragadását demonstrálták, ezért is nyúlt az absztrakcióhoz. Hevesy Iván 1918-ban találóan írta Mattis-Teutsch művészetéről, hogy teljesen szubjektív, „nem ad tér- és formaélményeket, nem ad objektumokat […] amit ő csinál az tiszta líra, tiszta érzésszuggerálás”. Időtlen művészet, a tiszta festészet reprezentációja, épp ebben rokon Kandinszkij 1910-12 után festett müncheni absztrakt képeivel. 1925-ös párizsi útja, mely egy kiállítást is magában foglalt a Visconti Galériában, hozta meg művészetében a fordulatot. Ekkortól alakos kompozíciók festésébe fogott, összhangban egyébként új szobraival. 1925-33 közötti periódusát a szakirodalom két nagyobb szakaszra bontja. Az elsőben az addig absztrakt, organikusan tekeredő vonalak női és férfi alakokká változtak át. „Mindenütt ugyanazt a karcsú, síkban elgondolt, finom vonalú embertípust találjuk magunk előtt absztrakt vagy kevésbé absztrakt horizontális síkban” – írták 1928-as képeiről. Egy-két alakos képei első ránézésre dekoratív absztrakciónak tűnnek. Valójában azonban egy jelentős művészeti koncepció részeiként, képes illusztrációiként kell ezeket az új műveit értelmezni. Ekkoriban dolgozta ki Kunstideologie címen elméleti szinten is a művészet hivatásáról szóló forradalmi avantgárd gondolatait. (Művészetideológia. Stabilitás és aktivitás a műalkotásokban) A képeken látható figurák tehát nem egyének, nem a látható világ utánzataiként értett emberi alakok, hanem mozgástípusok. A következő szakaszban, 1930-33 között az ún. Freskóterveit készítette el, melyekben tökéletesítette az egynemű síkfelületen megjelenő alakok rendszerét. Ezeket a képeket olajtemperával alkotta meg, többnyire 100x70 cm-es nagyságú kartonokon. (Ekkor nyúlt először az olajtemperához, melytől soha nem vált már meg.) 1933 októberében a brassói Redut-ban megrendezett önálló tárlatán állította ki csoportosan ezt a ciklusát, melyben vörös, sárga, szürke alapon egyszínű figurák jelenítették meg a vertikalitás támaszkodását, az aktivitást, míg az egynemű hátterek a horizontális nyugalmát, a határtalan kiterjedést. Ezeken a Freskóterveken egy új embertípus, a jövő embere jelent meg, akit új világszemlélet vezérel. A képek ezt a világszemléletet hivatottak nemcsak terjeszteni, de önmaguk megjelenése, kinézetük által meg is valósítani. A jövő embere teljes ember, nem egydimenziós, mely karakter a mozgásában, a tetteiben jut kifejezésre, ezért festi meg őket Mattis-Teutsch a legkülönfélébb cselekvések közepette, még ha ezek erősen elvonatkoztatott cselekvések is – nyilatkozta a művész 1932-ben. Munkások és sportolók jelennek meg a képein. „Műszaki civilizációnk megteremti saját műformáját, saját embertípusát.” A Freskóterveken megteremtett új embertípus nem egyéneket ábrázol, hanem „tipikusan tartalmazza az emberiséget”. Az új kor emberét „a forma és az arányok újjáalakítása révén” ragadja meg. A Freskótervek szerkezete kiegyensúlyozott ritmust követ, amely kétféle mozgáson alapul, az excentrikus és a koncentrikus mozgásformákon, melyek jelentését elméleti művében rögzítette. Ezeknek az elvont kompozícióknak (melyek soha nem kerültek monumentális murális formában kivitelezésre) a célja az volt, hogy a nézőket saját koruk elvárásaira ébresszék rá, tehát kollektív alkotásoknak szánta őket a művész. „Az embert szelleme köti saját korához, ám erre rá kell ébreszteni.” A művészet ennek az eszköze. „A művészet az emberlét szellemi megragadása.” – hirdette a Művészetideológiában – „Ezt láthatóvá tenni a képzőművész feladata.” „A legalacsonyabb művészet a látottat mutatja. Az új ábrázolás az átgondolást érzékelteti.” Színek, arányok, a lecsupaszított formák és a mozgás érzékeltetésével kelt új gondolatokat a nézőben, akinek nem a látványra, hanem intuitív képességére kell a befogadáskor hagyatkoznia, mert a művészet „megértésének eszköze az érzés” – vallotta a művész 1931-ben németül megjelent elméleti művében. Az aukcióra kerülő nagyméretű mű ennek a jelentős elméleti sorozatnak egyik szép, nyugalmat árasztó darabja. Irodalom: Majoros Valéria, Mattis Teutsch, Budapest, 1998 Mattis Teutsch és a Blaue Reiter, Mission Art Galéria, Budapest-Miskolc, 2001